A románok a magyarság teljes ellehetetlenítését tűzték ki célul.
„Az általános és középfokú oktatás mellett 1945 után a felsőoktatás is megindult. Az 1872-ben alapított – 1918-ban románná, 1940-ben újra magyarrá vált – kolozsvári egyetem utódjaként létrehozták a Bolyai Jánosról elnevezett magyar egyetemet, majd az ebből később kiváló Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Kart. Ugyancsak Kolozsváron mezőgazdasági főiskola, zenekonzervatórium, képzőművészeti főiskola, Marosvásárhelyen színi akadémia, tanítóképző és az 1948-tól szervezett csángó iskolák ellátására Bákóban magyar tanítóképző létesült. Mindez tiszavirág-életű volt. A kormányzat módszere először a kisebbségi iskolák román tanintézetekkel való egyesítése volt. Majd egyre kevesebb magyar hallgatót vettek föl, végül a jelentkezők alacsony létszámára való tekintettel felszámolták a magyar tagozatokat. A bomlás 1956-ban indult meg az elemi iskolákkal.
Mintegy jutalmul, hogy Románia területét fölhasználhatta a Szovjetunió – a magyarországi megszállás előkészítésére, továbbá egy évig, a felelősségre vonásukig, Snagovban fogva tartották az 1956-os vezetőket, a Nagy Imre-csoportot –, 1958-ban kivonták az orosz csapatokat az országból. Az 1956-os magyar forradalmi eseményeket követő politikai tisztogatás újabb lehetőséget jelentett az erdélyi magyar értelmiségiekkel való leszámolásra. A magyarországi forradalom ürügyén több magyar hallgatót kizártak, vagy hadbíróság elé állítottak. 1958-ban bezárták a Kárpátokon túl élő moldvai csángó magyarok utolsó iskoláját is. 1959-ben szűnt meg az önálló kolozsvári magyar egyetem. A kínzások és a szekuritáté szüntelen zaklatásai miatt öngyilkos lett Szabédi László tanár, majd Csendes Zoltán prorektor is. Megkezdték az önálló magyar középiskolák felszámolását is. Felére csökkentek a magyar nyelvű iskolák száma, minimálisra szorult vissza az anyanyelvű szakoktatás.
A 80-as évekre a kisebbségi iskolák a vegyes nemzetiségű iskolák tagozataivá váltak, ahol kikényszerítették a magyar osztályok megszűnését. A 70-es években a középiskolák egy részét szaklíceumokká fokozták le, ennek során a kisebbségek nyelvén elsősorban az alacsonyabb presztízsű szakmákban engedélyezték osztályok indítását.
A marosvásárhelyi magyar tannyelvű Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet az 1948-as tanügyi reformot követően önálló lett, majd 1962-ben a „román–magyar testvériség erősítésére” kétnyelvűvé vált. Fokozatosan bővítették a román tagozatot és leépítették a magyart. Míg az intézetben a magyar hallgatók száma 1966-ban 99%-ot tett ki, 1989-ben már csak 29,7 % volt. A kolozsvári mezőgazdasági főiskolán 1959-ben szüntették meg a magyar tagozatot. A kolozsvári Képzőművészeti Felsőoktatási intézetből és a Zenekonzervatóriumból a magyar nyelvű előadásokat az 1985–1986-os tanévtől tiltották ki, a gyakorlati képzésből már jóval hamarabb eltűnt.”
A szakralitásban hiszek – vallja Száraz Miklós György. Az íróval kalandos életútjáról, világ körüli és lelki utazásairól, történelemről és jelenkorról, indíttatásairól és mai tűnődéseiről beszélgettünk.
Éppen előzésben voltam, amikor hátulról megjelent egy levillogni akaró autós, rányomtam a gombra, és mivel a megelőző kommunikáció angolul folyt, a villogósnak címezve annyit mondtam, hogy „fuck you”, majd pedig minden mondat végére odatettem, például hogy „Google”.
A vasútfejlesztések nem a megszokott mederben zajlanak a keleti szomszédunkban.
Hiába kell megismételni az államfőválasztást, az eredmény már valószínűsíthető.
Már Ázsiában is a háború lezárásáról találgatnak.
„Soha többé nem fogjuk Európa energiabiztonságát olyanok kezében hagyni, akik…”
Az ügyben megkezdődött a tűzvizsgálat.
Közel egymillió ember kereshet többet a kormány új intézkedésének köszönhetően.
